V.9. Európa három történeti régiója a 21. században

A „cselekvők”, a „lázadók” és a „szenvedők” aránya nem azonos a különböző országokban. Svédországban közel 66% a cselekvő polgárok aránya, míg 8% a szenvedő polgárok aránya. Magyarországon ugyanezek az értékek a következők: 9% és 69%. Tehát Magyarországon mintegy 8,5-szer annyi szenvedő él, mint Svédországban, s a svédországi cselekvők arányának mintegy egy hetede a Magyarországi cselekvők aránya. Amennyiben a cselekvő polgárok arányát nézzük Európában, akkor azt láthatjuk, hogy a Szűcs Jenő Európa három történeti régiójáról írt esszéjében foglaltak a XXI. században is érvényesek. A különbség mindössze annyi, hogy a skandináv országok felé tolódott el a Szűcs Jenő által leírt nyugat, ahol a cselekvők aránya minden országban meghaladja az 50%-ot. Skandináviától délre található nyugat-európai országokban alacsonyabb a cselekvő értékrendet követők aránya az országon belül (Németország, Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország), azonban még ezekben az országokban is meghaladja arányuk a 30%-ot. Az országok következő csoportját a dél-, kelet-, és közép-kelet európai országok jelentik (Spanyolország, Portugália, Észtország, Lengyelország, Bulgária, Ciprus). Magyarországon a legalacsonyabb a cselekvők és a legmagasabb a szenvedő értékrendet követők aránya. Mire érdemes vállalkoznia egy mai magyar vállalkozónak, ha nagy üzleti profitot szeretne realizálni?

Amennyiben az értékrendeket összehasonlítjuk a napi rendszerességgel internetet használók arányával, akkor nem lehet nem észrevenni az összefüggést: ahol magas a cselekvők aránya, ott magas a napi rendszerességgel internetezők aránya is. A kultúra, a történelem létrehozta és a napjainkban is újratermelődő lelki beállítottságok döntő módon befolyásolják az újdonságok terjedését. Mi az internethasználat további terjedésének legfontosabb mozgatója? Milyen digitális jövőre következtethetünk a digitális jelen alapján?

One Response to “V.9. Európa három történeti régiója a 21. században”

  1. lucifer szerint:

    A hétvégén átolvastam könyvet. Kiolvasni, végigmenni a táblázatok gazdag tárházán, „kikockázni” az értelmezéseket jóval több időre lett volna szükségem. Lesz szükségem. Legendásan lassú vagyok. Mindenesetre most az tűnik megoldásnak, ha visszafele kezdem majd a megértést. A hasznosítást. Az utolsó fejezetben a probléma, amiből meg kell határozni a célt. Magyarország célját. És az én olvasásom célját. Ez pedig Európa régióhatáraival kapcsolatos. Ez a probléma. Önző módon nem az, hogy vannak határok, hanem hogy rossz helyen vannak. Hogy a Nyugat határait, minket „kihagyva” húzta meg a történelem. A cél a határok átrajzolása. Nem revíziója, mert mi sohase tartoztunk a Nyugathoz, hanem a kiterjesztése. És akkor lapozzunk visszább! A régiók és értékrend. (Cselekvők, lázadók, szenvedők) Ahova tartozni ajánlom magunkat az a cselekvők világa. Unió Dániával! Ahol most vagyunk az a szenvedők/lázadók világa. Unió …, ezt inkább hagynám! De nem, mert félreértésekre adhat okot. Unió Ciprussal, Spanyolországgal. Furcsa társaság. Figyelmeztet, hogy a turizmus, mint kitörési pont üzletileg kifizetődő, lelkileg/mentálisan nem biztos!
    De ne kanyarodjunk a mellékutak felé! Még ne! Első pillanatra látszik, a feladat és annak a nehézsége; a cselekvők világához szenvedő ragozásban bajos kapcsolódni. Először is, mert akik szenvedő ragozásban élnek azok csak valami ellen képesek közösséget, kooperációt, teljesítményt előállítni. És nem valamiért! Ha egyesülünk Dániával, automatikusan ellenségként definiáljuk őket. Amin ők értetlenkednének. Vagy minket eltartani köteles, a történelem adósságát törleszteni rendelt gyámnak néznénk őket. Ezen is értetlenkednének. (Értetlenkednek is.) Aztán ott van a klasszikus Nyugat, klasszikus magatartása. E téren vegyük észre, hogy bár a Nyugat terjeszti a kultúráját, érdekelt a terjesztésben, de csak annyiban, amennyiben ezt az újabb erőforrások elérése szükségessé teszi. Ami terjesztésre kerül az valami csökkentett, kiegészítő üzemmódú Nyugat. Az európai kultúra nem egy ösztöndíjprogram. Ha nekünk az egész kultúra kell, akkor azért tenni kell. Ez nem lehetetlen, mert a régió határok mozognak. Száz évvel ezelőtt északon kis faházakban kiszolgáltatott kedves, zárkózott emberek fáztak. Ma más a helyzet. (Az emberek most is kedvesek.)
    A visszafele olvasás során arra keresném a választ, hogy az egy-egy fejezetben tárgyalt ügyeket, dolgokat, feltárt összefüggéseket, felhasználhatjuk-e, és ha igen hogyan a határok kibővítésére. A magunk javára! A célok követésére! Másképp. Hogyan lehet ezeket, az adottságokat, összefüggéseket, feltételeket a kívánt célok irányába ható okokká szervezni? Hogy az internet generálja, generálhassa a csatlakozást. Hogy ne álljunk meg ott – amitől egyébként alappal óvnak a szerzők – hogy az internet jó dolog, legyenek sztrádák, aztán lesznek sztrádák, amin aztán valaki elbiciklizik. Ez kudarc lenne. Ez a kudarc, ha jól olvassuk a könyvet, elkerülhető.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.