Hozzászólás: Örök visszatérés?

II.10.6. Digitális játékok: hozzászólás (Dongo)

Dongo — Mon, 07 Jun 2010 15:56:42 +0000

Véleményem szerint egy-egy játék akár napi szintű de maximum néhány perces (10-20 perc maximum naponta vagy kétnaponta) játszása nem okoz semmilyen függőséget, sőt hasznos is lehet hisz ha igazán élvezzük a játékot, akkor elérhető vele a teljes “kikapcsolás”, a napi gondoktól való maximális megszabadulás, s ez véleményem szerint csak jó hatással lehet. Azonban ha ez kényszeres cselekménnyé válik, vagy olyan szinten függőséget okoz, hogy már nem bírjuk uralni, azaz nem bírunk tőle elszakadni, vagy nem lennénk képesek bármikor abbahagyni, tőle elrugaszkodni, vagy csak ez nagy nehézséget jelent, akkor már függőségről beszélhetünk, és az már nagyon is káros az egyénre és hosszú távon súlyos következményeket is okozhat. Pl ha ez gyerekkorban történik, akkor elhanyagolja a tanulást, stb.

Ha a kérdésnek azt az oldalát veszem, hogy pl egy viszonylag erőszakosnak kikiáltott játék milyen hatással lehet az emberre, akkor részben a fent írtak ugyanúgy érvényesek, részben viszont ha a játékos egyénisége vagy kevésbé kiforrott jelleme van, s emellett egy ilyen játék tekintetében függővé válik, akkor ott már nagyobb az esélye, hogy esetleg erőszakosabbá válik az egyén a valódi életben is, vagy esetleg az az adrenalin többlet amit a játék nyújtott neki, már nem lesz elegendő, akkor ezt esetleg az életben próbálja pótolni máshogy.

II.11.1. Az interneten elérhető tartalmak és a nyelvtudás: hozzászólás (Zetey)

Zetey — Sat, 29 May 2010 08:35:51 +0000

Szeretném olvasni a társadalomkutatók véleményét erről az új eredményről a gépi fordításban. Lehet-e ennek jelentősebb következménye a közel jövőben?

II.11. Tartalmak: hozzászólás (Zetey)

Zetey — Sat, 29 May 2010 06:33:47 +0000

Mennyi idő alatt tanulható meg átlagosan egy idegen nyelv?

A Paderborni Kibernetikai Pedagógiai Intézet (Németország) méresei szerint francia tanulóknál következő eredmény született:

* 2000 óra alatt a német
* 1500 óra alatt az angol
* 1000 óra alatt az olasz
* 150 óra alatt az eszperantó.

II.11. Tartalmak: hozzászólás (Zetey)

Zetey — Sat, 29 May 2010 06:32:54 +0000

Mennyi idő alatt tanulható meg átlagosan egy idegen nyelv?

A Paderborni Kibernetikai Pedagógiai Intézet (Németország) méresei szerint francia tanulóknál következő eredmény született:

* 2000 óra alatt a német
* 1500 óra alatt aangol
* 1000 óra alatt aolasz
* 150 óra alatt az esparantó.

II.11. Tartalmak: hozzászólás (Zetey)

Zetey — Fri, 28 May 2010 15:48:59 +0000

Legalabb angolul bizonyára jó lenne tudni bármilyen célból használja valaki az internetet. A nagy kérdés talán az, hogy miért csupán ösztönösen, tapasztalatból tanul az emberek többsége és viszonylag kevesen tudatosan és rendszeresen. (Vagy tévednék, nem így van?)
Az angol nyelvű honlapok most már jól érthető gépi fordításban a http://gramtrans.com fordítóprogram jóvoltábó hozzáférhetők eszperantó nyelven is, de bármilyen könnyű nyelv is ez, azt is tanulni kell. Vajon lesznek-e a következő években, évtizedekben tízezrek, százezrek, milliók vagy az egész földgolyón százmilliók, akik rászánnak egy évet arra, hogy mindennap tanulják a nyelvet valamilyen formában. Mert ehhez aztán igazán nem szükséges tanár. Ingyen tanulható többek között innen; http://hu.lernu.net vagy http://www.livmocha.com

II.11.1. Az interneten elérhető tartalmak és a nyelvtudás: hozzászólás (Zetey)

Zetey — Thu, 27 May 2010 19:52:59 +0000

Most már érdemes megtanulni eszperantóul, mert az angol nyelvű tartalmakat honlapcím alapján elég jól érthető fordításban lehet olvasni, s az angol nyelvű wikipédia szócikkeinek (3 millió 300 ezer) fordítása már a 600 ezer szócikknél tart.
http://gramtrans.com, http://wikitrans.com
Ime egy példa:
Az eredeti:
http://simple.wikipedia.org/wiki/Main_Page
A fordítás:
http://gramtrans.com/gt/url/?url=http%3A%2F%2Fsimple.wikipedia.org%2Fwiki%2FMain_Page&pair=eng2epo&domain=none&x-form-id=translate_url

V.9. Európa három történeti régiója a 21. században: hozzászólás (lucifer)

lucifer — Mon, 24 May 2010 21:12:03 +0000

A hétvégén átolvastam könyvet. Kiolvasni, végigmenni a táblázatok gazdag tárházán, „kikockázni” az értelmezéseket jóval több időre lett volna szükségem. Lesz szükségem. Legendásan lassú vagyok. Mindenesetre most az tűnik megoldásnak, ha visszafele kezdem majd a megértést. A hasznosítást. Az utolsó fejezetben a probléma, amiből meg kell határozni a célt. Magyarország célját. És az én olvasásom célját. Ez pedig Európa régióhatáraival kapcsolatos. Ez a probléma. Önző módon nem az, hogy vannak határok, hanem hogy rossz helyen vannak. Hogy a Nyugat határait, minket „kihagyva” húzta meg a történelem. A cél a határok átrajzolása. Nem revíziója, mert mi sohase tartoztunk a Nyugathoz, hanem a kiterjesztése. És akkor lapozzunk visszább! A régiók és értékrend. (Cselekvők, lázadók, szenvedők) Ahova tartozni ajánlom magunkat az a cselekvők világa. Unió Dániával! Ahol most vagyunk az a szenvedők/lázadók világa. Unió …, ezt inkább hagynám! De nem, mert félreértésekre adhat okot. Unió Ciprussal, Spanyolországgal. Furcsa társaság. Figyelmeztet, hogy a turizmus, mint kitörési pont üzletileg kifizetődő, lelkileg/mentálisan nem biztos!
De ne kanyarodjunk a mellékutak felé! Még ne! Első pillanatra látszik, a feladat és annak a nehézsége; a cselekvők világához szenvedő ragozásban bajos kapcsolódni. Először is, mert akik szenvedő ragozásban élnek azok csak valami ellen képesek közösséget, kooperációt, teljesítményt előállítni. És nem valamiért! Ha egyesülünk Dániával, automatikusan ellenségként definiáljuk őket. Amin ők értetlenkednének. Vagy minket eltartani köteles, a történelem adósságát törleszteni rendelt gyámnak néznénk őket. Ezen is értetlenkednének. (Értetlenkednek is.) Aztán ott van a klasszikus Nyugat, klasszikus magatartása. E téren vegyük észre, hogy bár a Nyugat terjeszti a kultúráját, érdekelt a terjesztésben, de csak annyiban, amennyiben ezt az újabb erőforrások elérése szükségessé teszi. Ami terjesztésre kerül az valami csökkentett, kiegészítő üzemmódú Nyugat. Az európai kultúra nem egy ösztöndíjprogram. Ha nekünk az egész kultúra kell, akkor azért tenni kell. Ez nem lehetetlen, mert a régió határok mozognak. Száz évvel ezelőtt északon kis faházakban kiszolgáltatott kedves, zárkózott emberek fáztak. Ma más a helyzet. (Az emberek most is kedvesek.)
A visszafele olvasás során arra keresném a választ, hogy az egy-egy fejezetben tárgyalt ügyeket, dolgokat, feltárt összefüggéseket, felhasználhatjuk-e, és ha igen hogyan a határok kibővítésére. A magunk javára! A célok követésére! Másképp. Hogyan lehet ezeket, az adottságokat, összefüggéseket, feltételeket a kívánt célok irányába ható okokká szervezni? Hogy az internet generálja, generálhassa a csatlakozást. Hogy ne álljunk meg ott – amitől egyébként alappal óvnak a szerzők – hogy az internet jó dolog, legyenek sztrádák, aztán lesznek sztrádák, amin aztán valaki elbiciklizik. Ez kudarc lenne. Ez a kudarc, ha jól olvassuk a könyvet, elkerülhető.

I.1. A kommunikációs architektúrák változása: hozzászólás (Malvina)

Malvina — Thu, 13 May 2010 19:28:26 +0000

És olykor kimegy a t(p)eraszra.

I.1. A kommunikációs architektúrák változása: hozzászólás (Lux Erik)

Lux Erik — Thu, 13 May 2010 10:38:55 +0000

Nem lakik, a házba vendégként bejáratos (az apeiron, de amíg) és amennyire ott tartózkodik, létként beszélnek róla a szintén bejáratos létezők, már ha – és amióta – tudnak beszélni, szóba kerül, és persz ha egyáltalán közvetlenül kerül szóba.

IV.1.6. Bizalom és gyanakvás: hozzászólás (Malvina)

Malvina — Tue, 11 May 2010 08:33:41 +0000

A másikban való bizalom alapja elsősorban is az önmagunkban való bizalom megléte. Aki pedig ezzel bír, az bátrabban lát neki minden, számára új, akárha teljesen ismeretlen világ(ok) felfedezésének is.